Három gyermek édesanyja vagyok. A gyerekeim születése előtt nyelvtanárként dolgoztam, majd az otthon töltött évek alatt mind velük, mind az ő barátaikkal sok tapasztalatra tettem szert. Emellett rengeteg személyiségfejlesztő könyvet olvastam, tanulmányoztam, ilyen témájú képzéseken vettem részt. Mindig is ez volt a legfőbb érdeklődési területem: már nyelvtanárként is alapvető fontosságúnak éreztem, hogy a tárgyi tudás átadása mellett a tanítványaim lelkével is törődjek, és az óráim stresszmentesek, jó hangulatúak, motiválóak legyenek. Alkatomból adódóan is mindig a pozitív pedagógiát alkalmaztam: türelmes, nyitott, támogató emberként igyekeztem mindenkinek segíteni megtalálni az erősségeit, növelni az önbizalmát és kihozni magából a saját maximumát.

Néhány évvel ezelőtt elvégeztem egy life- és business coach-képzést (Coaching and Love Academy), majd csoportos-, team- és ifjúsági coach diplomát is szereztem, nagy örömömre, hiszen ezek lehetővé teszik, hogy kedvenc korosztályom, a kamaszok lelkével, problémáival, kihívásaival foglalkozzak.

Emellett tanúsítványt szereztem egy zenei fókuszú művészetpedagógiai módszer alkalmazására, illetve iskolai bántalmazás kezelése terén.

Úgy érzem, ez a korosztály kevés útravalót kap az iskolában az élethez, pedig megfelelő önismerettel mind a pályaválasztás, mind a párválasztás sikeresebb lehet. Meggyőződésem, hogy az élet minden területén sikeresebbek lehetnek azok, akik tisztában vannak érzelmeikkel, erősségeikkel, határaikkal, megfelelően tudnak kommunikálni és képesek másokkal együttműködni.

Foglalkozásaimmal ebben szeretnék nekik segíteni.

A kamaszkor mind a gyermek, mind a család számára az egyik legnehezebb időszak. 

A szülőkről való leválás, a külső hatások jelentőségének növekedése (kortársak, influenszerek) olyan veszélyeknek teszik ki  a fiatalokat, amikre általában nincsenek felkészülve sem ők, sem a családjuk. Az általános bizonytalanságból fakadó megfelelni vágyás, testképzavar, hangulatingadozás, érzelmi kitörések, esetleg depressziós vagy öngyilkos gondolatok véleményem szerint megelőzhetők, vagy legalább enyhíthetők, ha ebbe a korszakba felkészültebben, magabiztosabban, tudatosabban lép be a gyermek, ezért nagyon hiszek a megelőzés jelentőségében, a

PREVENCIÓ

erejében. 

Ennek elkezdése 11-12 éves korban a legidőszerűbb, hiszen 13 éves koruk körül bezárkóznak, sokkal nehezebb hatni rájuk, de természetesen utána is meg lehet találni a hozzájuk vezető utat - szeretettel, elfogadással, megértéssel.

Legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy az eddig megszerzett tudásom, tapasztalataim és eszközeim  átadásával segítsek a fiataloknak abban, hogy felnőtt korukban minél sikeresebben vegyék az akadályokat, elkerüljék vagy megszakítsák a számukra kedvezőtlen emberi kapcsolatokat, és hogy legyenek céljaik, amelyekért érdemes küzdeniük.

Emellett fontosnak tartom a következő képességek fejlesztését, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak a mindennapokban és a munka világában egyaránt (sokszor a lexikális tudásnál, végzettségnél is nagyobb jelentőséggel bír, ha valaki ezekkel rendelkezik):

·       Kreativitás

·       Rugalmasság

·       Együttműködési készség

·       Asszertív kommunikáció

·       Konfliktuskezelő képesség

·       Problémamegoldó képesség

·       Kritikai gondolkodás

·       Stresszkezelési képesség

·       Empátia

Ezek gyakorlásával a társas és az érzelmi intelligencia fejlesztése is megvalósul a foglalkozásaimon amellett, hogy önbizalomban, önismeretben és tudatosságban megerősödnek.

Úgy gondolom, aki már kamaszkorában elkezd ezekkel foglalkozni, versenyelőnyre tesz szert a munkaerőpiacon, és tudatosabb, boldogabb felnőtt válhat belőle. A fiatal korban elkezdett komplex személyiségfejlesztés, a fiatalon kialakított gondolkodásmód (mindset) hosszabb távon igencsak megtérül – emberileg (önismeret), szakmailag (pályaválasztás) és anyagilag (karrier) egyaránt.

Kamaszkorban a kortárs csoport mindennél nagyobb jelentőséggel bír, az egymásnak adott visszajelzésekből rengeteget profitálnak a fiatalok, ezért nagyon szeretem és hasznosnak tartom a csoportos foglalkozásokat.

A saját maguk által kitűzött céloknak pedig komoly megtartó ereje lehet életük során.

Hiszek abban, hogy minél több fiatal válik empatikus, együttműködő, céltudatos felnőtté, annál szebb világban élhetünk. Ehhez szeretnék én a magam eszközeivel hozzájárulni.